1.0Fejmesékhttps://fejmesek.cafeblog.huMóhttps://fejmesek.cafeblog.hu/author/mackomonikagmail-com/<p><span style="font-weight: 400">A kislány, eddigi  élete legfontosabb pillanata előtt áll. A fények bántóak, de ő,tudatosan igyekszik figyelmen kívül hagyni minden zavaró tényezőt.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Kilép a  szinpadra.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Zongorakísérőjével összenéz, bólint.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> kezdődik a zene, és ő hamar  feloldódódik a dallamokban. </span></p> <p><span style="font-weight: 400">***</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Egy hónappal ezelőtt még nem is sejtette, hogy őt ilyen szerencse  érheti. Bár mindig szívesen énekelt, bizsergető érzés volt tehetségét megélni, sosem tekintette magát szerencsés embernek.  Úgy érezte mindig, ő nem tehet meg mindent, amit mások. Valamiért ő mindig hendikepesnek érezte magát. Talán azért mert sokat csúfolták az iskolában? </span></p> <p><span style="font-weight: 400">Kövér volt, és szemüveges. Ráadásul a neve sem volt átlagos.</span></p> <p><span style="font-weight: 400"> Volt hogy eldugták a táskáját, és csak  késő délután találta meg az egyik üres szekrényben…</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Volt hogy lelökték a  lépcsőn.. vagy szünetben körbeállták, úgy olvasták rá saját szavait.</span></p> <p> </p> <p><span style="font-weight: 400">De most, ő van a fényben.  Őt hallgatják, és őt fogják megtapsolni mindannyian.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Ruhája feszül rajta. Levegőtechnikája még nem tökéletes, sűrűn kapkodja a levegőt, míg énekel.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">De sikere van, és boldog. Megenged magának egy mosolyt is.  Röviden meghajol, és szégyenlős apró léptekkel hagyja el a szinpadot.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Mire kifújja magát, egyedül a folyosón, újra ellepik elméjét a szorongató gondolatok. Pár perc öröm volt legalább-gondolta.</span></p> <p> </p> <p><span style="font-weight: 400">Eközben édesapja a videókamerát kezelte. Arra gondol, mikor lesz ennek vége, és mehet el végre az Aranykacsába meginni a egy  pofa sört, konyakkal A lánya már énekelt, akár össze is pakolhatna. </span></p> <p><span style="font-weight: 400">***</span></p> <p><span style="font-weight: 400">A létidőn túl, fenn az angyalok között hatalmas vita kerekedett. Adják-e  a kislánynak a repülés tudományát, vagy nem? </span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Múltkor is lelökték a lépcsőn! Akkor milyen jó lett volna!</span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Inkább fogyasszuk le, tegyük népszerűvé!  A repülés rossz ötlet!Megijed ekkora adománytól! Azt hiszi megbuggyant az elméje. Így is elég magányos már, s  az jobban elszigetelné.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Tudod mit? Bízzuk ezt a döntés Gábrielre. Ő már régebb óta őrangyal, mint mi.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Gabriel összevont szemöldökkel jelent meg hirtelen</span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Miért hívtatok? Épp nagy harcokat vívtam,  az Angyali Seregekkel!  Miért van rám szükség?</span></p> <p><span style="font-weight: 400">-El kell dönts valamit. Itt van ez  a kislány, és  Ananiel oda akarja adni neki a repülés tudományát. Én ellene vagyok, kegyelmet adnék inkább a gyors fogyásához. Talán kevesebben csúfonák , jobban beilleszkedne.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Nem ezen múlik, Te is tudod jól! Nem a súly a lényeg.. Hanem a lélek.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Ezt mondd a kislánynak! bánatevésben szenved.  Nem tud kinyílni.  Nézz kérlek jövendő  életébe és segíts dönteni. </span></p> <p><span style="font-weight: 400">Mivel Gabriel ötös szintű angyal volt, ő megtehette ezt.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Belenézek a sorsába. Várjatok.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Gabriel látta a gyermek sorsát. Látta csalódásait, látta hogy több százszor fog elesni élete folyamán. De azt is látta, hogy mindannyiszor fel fog álni. Bár nem lesz boldog élete, de ez nem a repülés adományának nélkülözése miatt volt. </span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Ítéletem: egy alkalommal megtapasztalhatja a repülés örömét.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">De csak egyszer. Legyen ez akkor, amikor az Örsön az aluljárón a lépcsőn lefelé majdnem elesik.Ott mentsétek meg, emeljétek fel. De ennyi. </span></p> <p><span style="font-weight: 400">-Más csodát nem engedsz meg neki. Kegyetlen vagy.</span></p> <p><span style="font-weight: 400">Gabriel bosszúsan hümmögött. Nem volt ő kegyetlen….</span></p> <p><span style="font-weight: 400">-De, élete folyamán, még hármat. Ügyesen válasszatok! és máskor ilyen problémákkal ne zaklassatok. tanuljatok meg dönteni!</span></p> <p> </p>rich