Akartam ezt a tetkót. Akartam, mert nem csak búcsúztató vagyok, hanem énekes is, és egy klasszikus szoprán énekest mi sem jellemez jobban mint egy violinkulcs.
Úgy éreztem, túlságosan egyensúlyt veszettem, annyira rágörcsöltem a munkámra, hogy elfelejtettem, hogy én más is vagyok, bennem sokkal több van mint csupán a búcsúztató identitás.
Azóta született egy új identitásom : a sofőr! Aki viszi a búcsúztatót egyik temetőből a másikba….
De koncentrálunk ere a violinkulcsra. 2014.-ben varrattam fel a karom belső részére. Talán egy évig vacilláltam, hogy mi legyen, végül erre a letisztult egyszerű formára gondoltam. Persze, túl nagy lett, de ezzel együtt kell élnem.
Hogy megbántam-e? Nem soha, mert azóta, 2016.-ban önálló estet is szerveztünk magunknak, és én hiszem hogy ennek a hatására. Energetikailag megteremtettem a lehetőségét, hogy elhiggyem meg tudom csinálni, mert meg vagyok zenészként jelölve. És. azóta is, akárhányszor ránézek, és épp értéktelennek érzem magam, vagy rossz passzban vagyok, mindig eszembe jut, hogy több vagyok annál, mint aminek gondolom magam….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: